Megelégelte két-három tősgyökeres ófalui család, hogy nincs játszótér a környékükön. Mivel nem akartak minden nap lebandukolni a legközelebbi békásmegyerihez, a panelok tövébe, inkább építettek egyet.

Amíg az embernek gyermeke nem születik, fel sem tűnik neki, hogy egy hinta sincs a környéken. Azután persze másképp kezd gondolkodni. Így történt ez Ófalun is. – Kislányom, Málna születése után figyeltünk fel rá, hogy nincs játszótér – idézi fel a két évvel ezelőtti helyzetet Pinke Zoltán, az egyik őslakó. Akkor többen szintén észrevették ugyanezt, és azóta szépítgetik a kis zöld szegletet az Árok és az Óbor utca sarkán. Az idők folyamán sok minden változott, a helyet örökbe fogadta az Óbor kör egyesület. Folyamatosan gondozzák, karban tartják a helyiek által csak Korányi-rétként emlegetett zöldterületet. – Dédnagypapám még itt legeltette a szamarát – meséli Korányi József, a névadó dinasztia leszármazottja. Családja több generáció óta él Ófaluban és a mai idősek emlékezetében a dédpapa emléke még mindig él, mai napig az ő nevéhez kötik a rétecskét. – Gyerekként itt futballoztam, most az én gyerekeim, Milán és Lili járnak ide.

A játszótér többek közös munkája. – A focipálya kapuit Cseh Gyula hegesztette, Korcsog László, a postás a hintán dolgozott, Marika néni az áramot adta. A csúszda ugyan széttörött, de apránként felépül újra. Fát, vasat, szerszámot, hegesztőt tudunk biztosítani a munkákhoz – mesélik. Mindenkinek van saját hintája, a háló csak akkor függ a kapun, ha vannak, akik használják a teret, különben pillanatok alatt eltűnne.

– Köszönjük az Óbor körösöknek a segítséget, nemrég gyönyörű sziklakertet alakítottak ki. Egyszer pedig a Mintrégen Baráti Társaság járt erre, és mikor meglátták, hogy valami készül, 30 fát hoztak: tujákat, bükköt, földet, fűmagot – meséli Korányi József. Hozzáteszi, el akarják keríteni egy kis kerítéssel a területet, hogy ne guruljon ki a labda az utcára, és az utána szaladó gyerek se fusson az autók elé. ÁZs