Kettős ünnepet ülhetnek a művészek, műgyűjtők, barátok és tisztelők és nem utolsó- sorban a soproniak. A Körmendy–Csák gyűjtemény fennállásának negyedévszázados, míg Sopronba költözésének egy évtizedes évfordulója van július első napjaiban.

Az építész, író és festőművész, mecénás Csák Máté és felesége, Körmendi Anna éppen tíz évvel ezelőtt nyitotta meg a Templom utcai míves munkával helyreállított Artner-palotában az állandó kiállítást és időszakos kiállítótermeket. Azóta az eltelt időszakban kiváló alkotók, európai hírű mesterek, kortárs képző- és iparművészek és sok fiatal tehetség műveit láthatták a tárlatokra ellátogatók, akik között a befogadó soproniak is nagyszámban megjelentek. Összességében már mintegy egymillióan jöttek el, akik a nem mindennapi csodát, a történelmi korszakokon át építkező műemlék házat, annak Árpád-korból, a középkorból és a barokk korszakból fennmaradt emlékeit is megtekinthették. Miként a Szépségminták szobor-együttesét, Pauer Gyula alkotását, Nagy Sándor szoborkertjét és Kerényi Jenő plasztikáit is igazi élményként élhették át.

– Kassáról vagyok útban Budapest felé, és ez a város is emlékeztet Sopronra, ahol a történeti kontinuitás mindig is jelen volt – mondta telefonos interjúnk kezdetén Csák Máté. – Valahol egyszer azt nyilatkoztam, hogy a gyűjtés egyfajta összegzés. A mostani évfordulók éppenséggel az összegezések összegzései. Nem is tagadom sok-sok munka, törődés, gondoskodás van az elmúlt egy évtizedben, még inkább a huszonöt évben. Galériaalapítások, akárcsak Sopronban is, ahol már nyolc óvárosi helyszínen igyekszünk feleségem odaadó segítségével a művészeteket pártfogolni, új tereket nyitni. Ilyen például a Haydn-ház, az Atrium Rendezvényház vagy a Karlovits-ház és a Tudósok háza is a Templom utcában.

A mecénás házaspárt külön is büszkeséggel töltik el a barokk paloták Szoborkertjeinek látványosságai. Sopron számukra jóval több, mint kiállítóhely. – Elmondhatom, hogy Sop­ron éppen a tíz éve folyamatosan tartó tervezgetéseknek és ötletmegvalósításoknak köszönhetően annyira megérintett, hogy második otthonommá vált. A fővárosból – sokak helytelen szóhasználata szerint – nem lemegyek, hanem elmegyek a városhoz. Új kapcsolatokra, szellemi társakra és barátokra tettem szert, és azt hiszem, a város megbecsüli munkásságomat. Örömömre szolgál az is, hogy a július 4-i jubileumi ünnepséget követően saját akvarellalkotásaimat is bemutathatom a Pannónia Med Hotelben. Ezt is annak bizonyságaként tárom a nagy közönség el, hogy minden, amit eddig tettem és teszek még, számomra nem is elsősorban munkát, hanem boldog kedvtelést jelent.

. Z.